Ezen a vasárnapon már a második lángocska jelzi, és gazdagítja azt a fényt és reménységet, amelyet a karácsonykor megszületett Jézus jelent minden keresztény ember számára. Az advent a latin adventus (eljövetel) szóból ered, s azt a karácsonyt megelőző négyhetes időszakot jelenti, amelyben bűnbánó lélekkel felkészülünk Krisztus eljövetelére. Advent első vasárnapja, a Szent András ünnepéhez (nov. 30.) legközelebb eső vasárnap, amely egyben az egyházi év kezdete is. A 19-20. század óta szokás koszorút készíteni ebben az időben. Az első 1839-ben Johann H. Wichern nevéhez fűződik, bár ő egy felfüggesztett kocsikeréken helyezett el 24 gyertyát, s minden nap meggyújtott egyet karácsony napjáig.

Ma a koszorúkon már csak négy gyertyát találunk, s a katolikus hagyományok szerint ezek színének különösen fontos jelentősége van. A három lila a bűnbánat és megtérés jelképe, míg az egyetlen rózsaszín, amelyet advent 3. vasárnapján kell meggyújtani azt az örömöt fejezi ki, amelyet a közelgő karácsony jelent, de utal Szűz Máriára is, aki megszülte Krisztust, s akinek tisztelete az adventi hétköznapokon, a hajnali (roráte) miséken különös hangsúlyt kap ebben az időszakban. Sok helyen készítenek adventi naptárt is, amelynek kicsiny ablakai mögött eredetileg a karácsonyi ünnepkörre utaló gondolatokat helyeztek el. Ma inkább ennek a gyerekek körében népszerű, apró édességeket, meglepetéseket rejtő változatával találkozhatunk. Az évek folyamán sokat változott az adventi naptár, színét és formáját sokszor a divat határozza meg, s lehet, hogy a koszorún is piros, fehér vagy más színű gyertya ég, de amíg felvillannak a lángocskák, addig újra és újra beköltözik az emberek szívébe a hit, remény és az öröm, amelyek a karácsonykor megszülető „Élő Szeretethez” vezetnek.