Október 6. a magyar nemzet gyásznapja. Aradi vértanúk összefoglaló néven őrzi a magyar nemzet emlékezete az 1848-49-es szabadságharc 13 hős katonai vezetőjét, akiket 1849. október 6-án Aradon végeztek ki.

A vértanúk:

• Aulich Lajos tábornok (1792-1849)
• Damjanich János tábornok (1804-1849)
• Dessewffy Arisztid tábornok (1802-1849)
• Kiss Ernő altábornagy (1800-1849)
• Knezić Károly tábornok (1808-1849), gyakran tévesen Knézitsként vagy Knezichként említik
• Lahner György tábornok (1795-1849)
• Lázár Vilmos ezredes (1815-1849)
• Leiningen-Westerburg Károly gróf tábornok (1819-1849)
• Nagysándor József tábornok (1804-1849), gyakran tévesen Nagy-Sándor Józsefként vagy Nagy Sándor Józsefként említik
• Poeltenberg Ernő tábornok (1813-1849)
• Schweidel József tábornok (1796-1849)
• Török Ignác tábornok (1795-1849)
• Vécsey Károly gróf tábornok (1807-1849)

A tábornokok a világosi fegyverletétel után kerültek orosz fogságba, akik foglyaikat átadták az osztrákoknak. Felix Schwarzenberg miniszterelnök utasítására, Ferenc József jóváhagyásával hadbíróság elé állították, halálra ítélték és kivégezték a 13 magyar hőst. Valamennyi tábornokot kötél általi halálra ítélték, annak ellenére, hogy például Dessewffynek szabad elvonulást ígértek a fegyverletétele előtt. Dessewffy, Kiss Ernő, Lázár Vilmos és Schweidel József ítéletét Haynau „kegyelemből" golyó általi halálra változtatta. A 13-ak ítéletét október 6-án - szándékosan a bécsi forradalom első évfordulóján - hajtották végre, ami ezért a forradalom és szabadságharc vérbefojtásának gyászünnepe. A vesztőhelyen 1881-ben állítottak fel obeliszket kegyeletből.

Ugyanezen a napon végezték ki Pesten az Újépületben gróf Batthyány Lajos volt miniszterelnököt. Kivégzése helyén áll ma a Batthyányi-örökmécses. Előzőleg azonban már augusztus 22-én felakasztották Ormai Norbert ezredest, majd október 25-én agyonlőtték Kazinczy Lajos ezredest. Lenkey János tábornokot azért nem végezték ki, mert a börtönben megtébolyodott; ő néhány hónappal később az aradi kazamatában halt meg.

Juhász Gyula: Vértanúink

1918. október 6.

A föld alól, a magyar föld alól
A vértanúk szent lelke földalol:

E nagy napon, hol emlék s béke leng,
A bús bitókra hittel nézzetek!

Hittel, reménnyel, mert most kél a nap,
Minden napoknál szebb és szabadabb!

A nap, melyért mi vérben esve el,
Nyugodtan haltunk ama reggelen.

Szemünk nem látta, lelkünk látta csak,
Hisz onnan jönnek mind e sugarak;

Hisz onnan árad, új világ felett,
Szentháromságunk, mely jövőt teremt:

Szabadság minden népnek, aki él
S halni tudott egy megváltó hitér,

Egyenlőség, hogy Ember ne legyen
Mások szabad prédája, becstelen.

Testvériség, mely át világokon
Kézt fog a kézbe, hisz mind, mind rokon.

Ó magyarok, ti élő magyarok,
A halhatatlan élet úgy ragyog

Rátok, ha az egekbe lobogón
Igazság leng a lobogótokon,

Az Igazság, mely tegnap még halott,
Világ bírájaként föltámadott.

A népek szent szövetségébe ti
Úgy lépjetek, mint Kossuth népei.

A föld alól, a magyar föld alól
A vértanúk szent lelke így dalol.

Forrás: http://mek.oszk.hu/00700/00709/html/vs191802.htm