Óvodásaink számára már évek óta hagyomány, hogy szeptemberben ellátogatunk a Római Katolikus templomba, az udvarán található Szűz Mária szoborhoz virágot viszünk, együtt énekelünk, imádkozunk. Zsolt Atya áldásával indulhattunk el mindannyian a gyermekek, szülők, óvodai dolgozók az új nevelési évbe. A következő történetet hallottuk az atyától, mely mindenki számára tanulságos lehet a mindennapi élet feladatainak teljesítéséhez, hiszen tudjuk, hogy a jó Isten a legnehezebb pillanatokban is velünk van.

Egyszer egy ember álmodott, hogy a homokban jár, Isten mellett. Előre lépve azt látta, hogy háta mögött dupla nyomokat hagy. Az egyik az Istené volt, a másik pedig a sajátja. Az ember megértette, hogy minden lábnyom egy napot jelent az életében. Akkor megállt, és visszanézett a lábnyomokra. Azt vette észre, hogy voltak egyes szakaszok, ahol csak egy lábnyomot látott kettő helyett. Visszatekintett egész életére. Nagy meglepetés érte: életének abban a szakaszában, ahol csak egy lábnyomot látott, szomorú napjai voltak. Azok a napok tele voltak aggodalommal, türelmetlenséggel, magánnyal, rosszindulattal és fájdalommal.

Akkor az ember szemrehányóan fordult Isten felé: "Te azt ígérted, hogy mindennap velünk maradsz! Miért nem tartottad meg ígéretedet? Miért hagytál egyedül az élet rossz perceiben, azokon a napokon, amikor szükségem lett volna rád?" Isten mosolyogva ezt mondta: "Kedves fiam, egy pillanatig sem hagytalak el. Mindig szerettelek, és szeretni foglak. Azok a lábnyomok, amiket életed nehéz napjain látsz, az enyéim... Akkor ölben vittelek téged."

[ képek... ]