"Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük." (Mt 2,10)

Mindenkit szerettetel köszöntünk a Szent László Szakközépiskola kollégiumának karácsonyi műsorán! Legyen áldott a jó Isten, aki egy újabb karácsonyt megélnünk engedett. Adjon ez alkalomból boldog ünnepet, olyant, amely nem reked meg az ünneplés külsőségeiben, hanem lélekben is megtisztít és erőt ad a "továbbiakhoz".

A többi egyházi ünnepünkhöz viszonyítva a karácsonynak van egy különleges varázsa. Sokak számára a legszebb, a legérzelmibb, legalábbis a gyermeki lelket a legmélyebben megható ünnep. Felnőttekként is, amennyiben földi korlátainkon túl, meglátjuk a betlehemi csillag színfeletti ragyogását, akkor meglehet, hogy karácsony idejére elfeledjük világi kötelékeink kínzó szorítását és a szegényes jézusi jászolbölcső fényében mindennapi szükségeink, ­nélkülözéseink megszépülnek – és talán még erősebbé tesznek.

Így próbáljuk átélni karácsony lényegét, ami nem abban áll, hogy Jézus ezen a napon született meg, hanem abban, hogy egyáltalán megszületett, az emberiség nagy barátjának és igaz tanítómesterének, továbbá, hogy jellemünk és cselekvő akaratunk nyomán bennünk is bármikor megszülethet. Ő, aki elsősorban a szegények királya volt, de ugyanakkor a gazdagoké is; aki nem nézte a bőr színét, hanem a belsőt szerette: a lelket, és az igazán szükséges elérésére igyekezett rávezetni embertársait. Ennek rendjén ő a legmélyebb alázattal, ugyanakkor a leghatékonyabb erőteljességgel munkálkodott Isten országa földi viszonyainak megvalósításáért. Jelleme alázatosságára rávilágít az, hogy nem kereste az akkori vezetők kegyét, hanem egész egyszerűen megfogta a leprások kezét és felemelte őket. Erre a Jézusra tekintsük hát példaképként karácsonykor, és ne keressük őt a csillagok között vagy a mindenkori ünnepek cifraságában, mert sokkal közelebb áll hozzánk. Szellemisége bennünk is tetten érhető, hatása általunk is megteremthető, hiszen az ott van, ahol a tiszta szív, a feltétlen jószándék és a másokért élés akarata munkálkodik. Hozzá hasonlóan éljünk hát másokért, munkálkodjunk a közjóért; a karácsonyi csillagok örökös újragyújtásához, a hajnalok reményteljesebb hasadásához mi így járuljunk hozzá, hogy amikor majd egyszer életünk elveszti ezt a földi színét, lelkünk szégyenkezés nélkül kerüljön vissza gondviselő jó Atyánkhoz. Ezt üzeni ezen a karácsonyon nekünk. Most pedig fogadják nagy szerettel karácsonyi színjátékunkat!