A kerlési tett különböző változatai a szóbeli hősi epikában
A monda (vagy mondhatjuk talán, hogy: a hősi ének) latin nyelvű kivonata a Képes Krónika 103. fejezetében (és vele szó szerint egyezően a Budai Krónikákban) maradt fenn. (...)
Benczédi Székely István némileg eltérő változatot közöl világkrónikájában: "Itt győzködék meg László herceg egy kunnal, ki háta megött egy szép leánt vitt vala a lón, kit a herceg hátul hellebárddal érdekelni kezde. De a kun, hogy meglátá, hogy el nem szaladhatna előtte, leszökellék lováról, azonkíppen László herceg is, és küzdésbe essének, kit végre oztán meggyőze és megöle. Ezt a község Tatár Tepének mondja, hogy lött volna és a leánzót Szent Anglit asszonynak. De ez nyilvánvaló hazugság, mert László király idejében soha ide a tatárok nem jöttenek rablani."
A "hellebárd" emlegetése Thuróczy krónikája ausburgi kiadásának címlapját juttatja eszükbe, az utolsó mondat viszont jelentős új információkat tartalmaz. Így első sorban is: "Ezt a község ... mondja". A XVI. Század közepén tehát még élt valamilyen formában a monda. (Ezt megerősíti a csekefalvi kályhacsempe is, amely kb. ugyanabból az időből való.) (...)
A történetnek (...) létezik egy orosz nyelvű redakciója is, amit egy Pahomije nevű szerb szerzetes írt meg, Oroszországban, 1442 körül készült világkrónikájában, ahonnan aztán a későbbi orosz krónikák is átvették, sőt ennek a szövegnek régi román fordítása is készült. Pahomije szerint Szent László Batu kánnal harcolt, az elrabolt lány pedig László nővére volt, aki a küzdelemben Batu kánnak segített, s ezért a király meg is ölte.
(...) Szent László legendának jó néhány változata lehetett. Szent László a különböző változatokban kunokkal, besenyőkkel, tatárokkal harcolt. A Képes Krónika, valamint Benczédi Székely István nem mondja, hogy a lány beavatkozott volna a párviadalba, a falfestményeken viszont ő vágja el a kun lábait; az orosz és román legendában pedig éppen az, hogy az ellenségnek segít. A lány - úgy tűnik, hogy legalább egy változatban - a váradi püspök lánya volt, más későbbi változatban pedig Szent Ágnes.
Egészében nézve a történetet, megállapíthatjuk, hogy hangsúlyozottan hősi epikai jellegű, sőt már itt megkockáztatom azt is, hogy - legalábbis a témáját tekintve - igen közel álla régies hősi epikák nővisszaszerző típusú énekeihez.
Demény István Pál Hősi epika, Európai Folklór Intézet, Bp., 2002, 121-125.