Ebben az évben még a „szokásos rendben” zajlott iskolánk lelkigyakorlata. Felekezetekre való bontásban, három helyszínen történtek az események: előadások, szentmisék, istentiszteletek.

Nekünk, római katolikusoknak Lengyel József atya, csengeri plébános, mentál-higiéniás szakember tartotta a fő előadásokat. A lelkigyakorlat mottója sokat sejtetett már az előadásokról: „Legyen fény a lelkedben, szeretet a szívedben”.

A kiscsoportosok beszélgetésekből egyértelművé vált, hogy egy fiatal számára a tanúságtevés teszi hitelessé az igehirdetést. Semmi nem marad meg úgy az emlékekben, mint egy már valós személy által megélt esemény életszerű elmesélése. József atya pedig bőségesen szolgált ilyen eseménnyel.

Némi megnyugtatást jelent számomra, mint iskolalelkésznek, hogy a fiatalokban még ott van a vágy, hogy tegyenek valami jót, s felelősséget éreznek környezetük és embertársaik iránt. Remélem, hogy a lelkigyakorlatok napjai elmélyítették bennük a jó tettek iránti vágyat, s az életük folyamán egy-egy eseményben ez pozitívan meg is fog mutatkozni.

Sok szülő vágja gyermeke fejéhez: „Hát neked hiba beszélek?!” Én azt éreztem, hogy nem beszéltünk hiába, nem hullott rossz talajba a szó, s életté válik.

Szívből köszönöm meg minden paptestvéremnek, aki eljött, hogy segítsen, és beszélgetett a fiatalokkal. Ahogy a szentírásban olvashatjuk, mi csak ültetünk, vetünk, de a növekedést Isten adja.

Végezetül mi mást kívánhatnék: Áldd meg Uram, és szenteld meg szolgáid szolgálatát, hogy valóban fény legyen a lelkekben és szeretet a szívekben!

János atya

[ képek... ]