Bemutatkozik az óvoda

2013. december 17.

A Szent László Katolikus Óvoda a középiskolához hasonlóan nagy múltra tekinthet vissza. A kisvárdai óvónőképzés idején „minta óvoda”, majd önkormányzati nevelési egység, 1992 óta pedig egyházi, pontosabban római katolikus fenntartásban működik.
Új épületünket 2006-ban vehettük birtokba, s az utóbbi két évben tovább bővült. Óvodánk és udvarunk külső megjelenésében és belső kialakításában, esztétikájában, biztonságában méltó közeg a gyermekek igényes fejlesztéséhez.
Munkánkban pedagógiai programunk az iránytű. Gyermekeink nevelésében ötvöztük a színvonalas felkészítést, a keresztény értékeket, a testi és lelki fejlesztés harmóniáját, és a külön szolgáltatásokat. Fontosnak tartjuk, hogy a dolgos hétköznapok mellett tartalmas, örömteljes ünnepeket éljünk meg társaink, szeretteink körében.
Erősségünknek érezzük, hogy a „szentlászlós” szülők között partnereket találtunk a nevelésben, segítségnyújtásban, az óvoda munkájának elismerésében. A közös programok közben a gyermekközösség alakulása mellett a szülők is közösséggé formálódnak. Az óvoda nevelőközössége hisz abban, hogy a gyermek ajándék, és ennek megfelelően kell bánni vele. Mi ezt a következőképpen foglaltuk össze:

„Tisztellek Téged, fontos vagy nekem,
Rád figyelek, és segítek Neked,
ha szükséged van a segítségemre.”

Örömmel segítjük gyermekeinket fejlődésük e fontos szakaszában, hogy mindazt elérjék, amit csak lehetséges, e közben boldog óvodás éveket élhessenek.

Szokolay Judit
óvodavezető

A közeljövő fontosabb időpontjai

2013. december 17.

2014. január 24. 9.00-11.00 Nyílt nap: az óvoda bemutatása a leendő szülők részére, szakmai nap
2014. február 14. Nyílt nap: az óvoda bemutatása gyermekeknek, szülőknek egyaránt
2014. március 24-28. 8.00-17.00 Beiratkozás az óvodába

Céljaink:
- az óvoda és a család nevelőtársi viszonyának kiépítése, egymás kölcsönös segítése, összefogás, összedolgozás a gyermekek harmonikus fejlődése érdekében.
- az emberi kapcsolatokban a szeretet, bizalom, türelem, igazságosság, szelídség, szolgálat megismerése, befogadása.
- a gyermekek biztonságos, esztétikus, barátságos környezetben nevelkedjenek:
- a játékban fejlődjön a gyermek gondolkodása, gazdagodjon, színesedjen anyanyelve, a benne rejlő adottságok tudjanak kibontakozni, formálódjon magatartása, viselkedése, teremtődjenek maradandó értékek.
- a gyermeki személyiség fejlesztése: testi, érzelmi, szociális, értelmi képességek kiteljesítése, a komplex tevékenységeken keresztül, figyelembe véve az egyéni és életkori sajátosságokat és az eltérő fejlődési ütemet.
Szolgáltatásaink, melyek minden gyermek számára ingyenesek: zene-ovi; angol; úszás; gyógytestnevelés; egyéni fejlesztés; só-szoba.
Konyhánk a megfelelő szakmai segítséggel vállalja élelmiszerre érzékeny gyermekek ellátását.

Szentelés az óvodában

2013. december 17.

Ettől a nevelési évtől már hat óvodai csoporttal kezdtünk dolgozni. Az átalakítások után igyekeztünk a megfelelő dekorációt is elrendezni az óvoda területén. Az óvoda küldetésnyilatkozata, a Szeifreid László által készített faragás, valamint a Biblia és a rózsafüzér is elnyerte méltó helyét. Az elhelyezett tárgyakat, óvodánk lelkésze, Nagy Zsolt atya szentelte fel, az óvodás gyermekek hála adó imái alatt.

ZENE-OVI

2013. december 17.

Minden nagycsoportos gyermek számára elérhető heti rendszerességgel a zene-ovi. Kellemes, mikrocsoportos formában ismerkedhetnek meg a zene világával, ahová minden alkalommal, a zenevonattal utaznak. Játékos módon megismerkednek a ritmusokkal, hangszerekkel. Fejlődik hallásuk, zenei alkotókészségük.

Szülői vélemények

2013. december 17.

„2011-ben, az 5 éves kislányunkkal érkeztünk a Szent László Katolikus óvodába. Korábban Gödöllőn, majd Nyíregyházán éltünk. Az állami fenntartású óvodával is meg voltunk elégedve. Kisvárdára költözve a férjemmel szülői véleményeket kértünk: hová írassuk a gyereket. Szerettük volna a kislány számára megkönnyíteni az óvoda-váltást, illetve a legjobb óvodapedagógusokra akartuk bízni őt. Tekintve, hogy viszonylag zárkózott, nehezen kibontakozó kislányról van szó, nagyon fontos volt számunkra, hogy meghitt, barátságos légkör vegye körül, színes, értékrend-teremtő programokkal.
A Szent László Katolikus óvodára esett a választásunk, úgy éreztük, itt majd azt kapja a gyermek, ami számára a legjobb.
Nem csalódtunk. A zárkózott kislány nyitott, kezdeményező gyermekké változott. Kiegyensúlyozott, magabiztos és jókedvű.
A színvonalas óvodai foglalkozásoknak, az óvodapedagógusok hozzáértésének köszönhetően az azelőtt rejtett képességeit is sikerült felszínre hozni.
Minden tanévben reális, érthető írásbeli értékelést kapunk gyermek készségeiről, mely számunkra, szülők számára is fontos a nevelés szempontjából.
A vallás olyan mértékben kap szerepet a gyerekek mindennapi életében, amilyen mértékben szerintünk kívánatos. Szeretetre, empátiára, kitartásra, emberségre nevelik a gyerekeinket. Ha ma kerülne óvoda-választásra sor, ma sem döntenénk másként.”

„Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa”
Életünk meghatározó vonala, hogy azt az indíttatást, amit a szülői házból magunkkal hoztunk a későbbi életünk során vigyük magunkkal. Jézus szavai, melyek minden keresztelési szertartáson elhangzanak, megmutatták azt az utat, amit gyermekeinknek is szántunk. Ez az út a családi nevelésen túl a Szent László Óvodában szélesedett ki. Mint első gyermekes szülők kerestük azt az óvodát, melyben úgy a kislányunk, mint a magunk számára megfelelőnek gondoltunk, ahol a családi nevelés az óvodai neveléssel együtt egy egységet alkot.
Gyakorlott szülőktől kapott információk az óvodáról még jobban megerősítették bennünk az elhatározást, hogy próbáljuk meg mi is a beiratkozást. Az első benyomás még szinte csak külső kép alapján alakult ki bennünk, de még jobban vártuk a döntést, a felvételi határozatot: sikerült. Szorongva mentem az első szülői értekezletre, mert minden és mindenki új volt. A szorongásom akkor volt még nagyobb, mikor kislányunk kezét fogtam, és Angéla néni már várt bennünket. Nehéz volt az elszakadás. Sok- sok segítséget kaptunk az óvónéniktől. Éva néni és Angéla néni mindig tudták azt a megfelelő szót, azt a gesztust, ami segítette kislányunkat a „küszöb” átlépésében. Margó néni, mint mindenki mamája úgy gondoskodott a kicsikről.
A külön foglalkozások, az úszás és az angol nyelv oktatása sok pluszt adott. A kicsiny lelkek ápolgatása a mai érték nélküli világban elengedhetetlen lenne minden gyermek számára. Olyan értékekkel gazdagodott gyermekünk, amiért köszönettel tartozunk minden közreműködőnek, nevelőnek.
Az a miliő, amely az ünnepnapokon fogadta a gyermekeket és a belépőket, tükrözte az egész intézmény szellemiségét.
Sokat kaptunk, napról- napra láttuk, hogyan lesz az egyke kislányból barátnő, hogy lesz a görcsösen rajzoló és festegető kéz laza és alkotó, hogyan tágul a világ sok-sok ismerettel, élménnyel. Az óvodában nemcsak gyermekünk szerzett barátokat, mi szülők is sokat kaptunk. Egy-egy rendezvény, vagy közös ünneplés bennünket szülőket is közelebb hozott egymáshoz (hattyúk) Mi is tudunk egymásért izgulni, ha valakinek nehézsége akad az életben, tudunk együtt örülni. Az évzárón, mi szülők álltunk könnyes szemmel és búcsúztunk az óvodától, gyermekektől, felnőttektől.

Köszönet, tisztelet, hála!

KICSIBEN NAGY Nyolc évvel ezelőtt kicsit félve kopogtattunk be a Szent László Óvoda ajtaján az akkor még hároméves Gergő fiunkkal. Nem ismertünk itt senkit, hiszen nem sokkal előtte költöztünk Szabolcsveresmartra. Dudásné Angéla óvó néni fogadott minket. Ránk mosolygott, hellyel kínált, kedvesen körbevezetett a régi óvodában, aminek a helyén ma már az autók parkolnak, s várakozva, vágyakozva mesélt Szokolay Judit nénivel együtt arról, hogy milyen lesz, ha majd felépül az új ovi… Elkészült, s mi megkaptuk a hírt, hogy felvették a gyermekünket – az elsőt, a másodikat, a harmadikat, ma pedig már a negyedik is ide jár.
Kezdettől azt éreztük, hogy jó ide tartozni: mindig kedvesen fogadtak, meg tudtuk beszélni a gyermekekkel kapcsolatos problémákat, a szülők közvetlenek voltak, családias légkör vette körül a gyerekeket. Rengeteg örömmel, szép élménnyel és sok baráttal ajándékoztak meg minket az itt töltött évek. Bár a két nagyobb már egy ajtóval tovább, a Szent László Általános Iskolába jár, ma is azt érezzük, amit az elején: valóban jó kezekre bíztuk a legdrágább kincseinket. Nap mint nap megleptek, meglepnek minket a gyermekeink valami újdonsággal: dalokkal, versekkel, imákkal, rajzokkal, dramatizálásokkal és különböző, furfangosan elkészített tárgyakkal – mindebben az óvó nénik türelmes, gondoskodó szeretete és alapossága mosolyog vissza.
Külön köszönjük azt is, hogy mindenkit a másik iránti toleranciára, Isten- és hazaszeretetre nevelnek. Mindegy, kinek a gyermeke, mindegy, hogy milyen vallású – egy közösség van: a Mária-napi imádságban, a termésáldásban, a temetői gyertyagyújtásban, karácsonykor, farsangkor, az óvodás bálokon, sportnapon és a hétköznapokban. Amikor a kisebbik fiunkat, Csabikát hirtelen vakbélgyulladással kellett műteni, az oviban gyertyát gyújtottak és imádkoztak érte. Ez abban a feszült helyzetben nagyon sokat jelentett számunkra. Ráadásul a csoport minden tagja készített gyógyító rajzot neki, amiket ma is őriz…
A két kezem minden nap tele gyerekkel, táskákkal és egyebekkel, közben számolok négyig, apukák és anyukák vesznek körül, akiknek keze szintén gyermekekkel, táskákkal, ruhákkal tele, és érkeznek a humoros elszólások, kacagás, egy-két kedves szó, és közben nem tévesztjük ám szem elől a célt: vár az ovi! Fölveszi-e a kislány a szoknyát, amit anya betett? Elhoztam-e az ágyneműt? Újra itt egy sírdogáló kiscsoportos… Aztán jön az óvónéni, ölébe veszi az éppen oda vágyót, és megnyugtató hangjával elsimít minden reggeli nyugtalanságot.
Köszönjük a Szent László Óvoda befogadó kezeit, ahol a nagyok egy pillanatra kicsik lehetnek, a kicsik pedig nagyokká – szeretetben, kitartásban, magabiztosságban, segítőkészségben, ügyességben, vidámságban és tudásban.

Eseménynaptár

2013. december 17.

2013. december 20.

10.00 Óvodai karácsonyi ünnepség

2013. december 21.

9.00 Óvodai- iskolai karácsonyi ünnepség

2013. december 25.

Felekezet szerinti Szent Lászlós mise:
görög katolikus 8.30 óra
református 10.00 óra
római katolikus 11.30 óra

2014. január 7.

10.00 Házszentelés óvodai szinten
január 24. 9.00-11.00 Nyílt nap: az óvoda bemutatása a leendő szülők részére, szakmai nap
január 27. 17.00 Iskolaválasztó szülői értekezlet, a leendő első osztályosok szüleinek számára

2014. február 4.

10.00 Balázs áldás
február 14. Nyílt nap: az óvoda bemutatása gyermekeknek, szülőknek egyaránt
február 21. Farsang

2014. március 21.

Rajzverseny a város, város környéki nagycsoportos gyermekek számára
24-28. 8.00-17.00 Beiratkozás

2014. április 20.

Felekezet szerinti Szent Lászlós mise:
görög katolikus 8.30 óra
református 10.00 óra
római katolikus 11.30 óra

2014. május

- Anyák napi megemlékezések, évzárók
Gyermeknapi szülő-gyermek kirándulások korcsoportok szerint

2014. június 6.

Családi sport nap

A Szent László Katolikus Általános Iskola bemutatása

2013. december 17.

„Hiszek az értelmes és szeretettel kimondott szó erejében. …” (Vincze József: Hitvallásom)

Közös munkánk eredményeként 2009. szeptember 1-én 23 kisdiák kezdte meg általános iskolai tanulmányait az intézményben. A nagyok között kicsinyek, de a kicsik között mindig a nagyok lesznek ők… Velünk kezdődött a történelem!
Lassan eltelt évek során ez a közösség növekedésnek indult. Ma már 180 gyermek derűjét, örömét, sikerét gondozza a szülőkkel karöltve tizennégy tanító néni. Hitvallásunk és értékrendszerünk minta, hiszen fontos, hogy a gyermekek hiteles személyiségekkel találkozzanak minden nap. A diákok és a tanítók életteli tanórái és tanórán kívüli kapcsolatai formálják egyedivé iskolánk arculatát. Az alapos, elmélyült tanítás-tanulás, az ünnepi alkalmak hagyományőrző komolysága nagy hatással van a gyermekek személyiségének megbecsülésen alapuló jókedvű, sokszínű közösségi élettel.
A gyermeki lelkület formálása során gondot fordítottunk arra is, hogy tanítványaink szüleikkel együtt kapcsolódjanak be saját egyházközségük életébe, legyenek annak aktív részesei. Mindennapos részévé vált tanulóinkkal vállalt közös tevékenységünknek a feladattudat, a feladatértés és a feladattartás (ki)alakítása oldott, nyugodt, családias légkörben, hiszen a katolikus iskola színvonalas nevelő-oktató munkát végez a maga sajátos közegében. Kiváló lehetőség nyílik a tanulmányi versenyek megannyi színterén próbára tenni önmagukat. A szabadidős tevékenységek kavalkádjából gyermekeink szívesen választanak érdeklődésüknek leginkább megfelelő elfoglaltságot.
Komoly felelősségünk van abban, hogy hitükben megerősödve ésszerűen legyünk képesek bátorítani az álmaikat, és kitartásra ösztönözni őket, mert a gyermekeknek szükségük van arra a biztonságra, amelyet a határok és a következmények tudata ad.

Takácsné Makrai Éva
munkaközösség vezető

Soma rajzpályázat

2013. december 17.

Harmadik alkalommal hirdette meg rajzversenyét a Soma Alapítvány „Kedvenc mesehősömmel az egészségemért” címmel. Tanítványaink nagy lelkesedéssel vetették magukat a „munkába”. Tervek, vázlatok készültek a mesehősökről, akikkel együtt harcba szálltak a betegségek ellen, az egészség védelmében.
Sok-sok szép és érdekes rajz készült, amelyek nemcsak a tanító nénik körében kaptak dicséretet, hanem a Soma Alapítvány által felkért zsűrinek is nagyon tetszettek. Számos elismerést kaptak diákjaink helyezések és különdíjak formájában.

Eredményeink:
• Ágoston Réka 1.a, Különdíj
• Kerezsi Eszter 2.b, Különdíj
• Dobos Fruzsina 3.b, Különdíj
• György Zsófia 4.a, III. helyezés
• Kovács Ádám 4.a, Különdíj
• Hasulyó Luca 4.a, Különdíj
• Monostory Zselyke 4.a, Különdíj
• Petranics Vanda 5.a, III. helyezés

A díjnyertes pályamunkákból az alapítvány a hagyományokhoz híven ismét elkészíti a Soma Naptárat a 2014-es évre.

Szülői vélemények

2013. december 17.

"A Szent László Katolikus Általános Iskola keresztény értékrend alapján működik, gyermekemet ezért írattam ebbe az iskolába. Szerettem volna olyan értékrendben felnevelni, amelyet a mai rohanó világban nem kapunk meg. Az iskola sajátos arculatát a nevelő-oktató munkát végző pedagógusok formálják. A gyerekek védett, szeretetteljes környezetben cseperedhetnek fel, a város szívében, kulturált, esztétikus iskolai környezetben.
Az itt dolgozó pedagógusokra jellemző a személyre szóló, szeretetteljes bánásmód, vallják, hogy minden gyermek tehetséges valamiben, és hogy minden gyermekben tehetség rejlik. Ehhez az iskola minden lehetőséget biztosít. Különórák keretében a gyerekek részt vehetnek, sportszakkörökön, táncórákon művészeti, és kézműves foglalkozásokon.
Szülőként fontosnak tartom az értékteremtést és a hagyományőrzést. Ezeket a szülők, tanulók a pedagógusok és az atyák együttműködve valósítják meg. Ezek közül a legkedvesebb az adventi készülődés ünnepélyes pillanata, ahol szívesen veszünk részt kicsik és nagyok, és a gyerekekkel együtt – szülők és a tanítók készítjük el és gyújthatjuk meg a gyertyákat az osztály adventi koszorúján.
Közelebb kerülhetünk egymáshoz, új barátságok alakulnak ki, megérezhetjük, hogy mindnyájan fontosak vagyunk ebben a közösségben. A közösségformálást nemcsak az iskola családias környezete határozza meg, hanem az együtt megélt élmények, amelyek egy életre szólnak. A szülőkkel közös osztálykirándulások, gyermeknapok, a színházlátogatások, mind-mind számunkra is nagy élményt jelentenek, ahol egy kicsit újra gyerekek lehettünk.
Az iskolában eltöltött 4 év után azt mondhatjuk, jól választottunk csemeténk számára iskolát. Kiegyensúlyozott, felkészült gyermekünk van, aki kilépve a nagybetűs életbe megállja majd a helyét rohanó világunkban."

„Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok,
hogy szeretettel vagytok egymás iránt”
(Jn 13,35)

Kropkóné Popovics Tímea
szülő

"Ez az iskola a tudás háza, a hit és erkölcs képviselője. Ez az iskola nemcsak tudást, hanem keresztény értékrendet, erkölcsi alapokat, közösségi szellemiséget is nyújt gyermekünk számára. A hagyományokat is felhasználva készít fel modern világ kihívásaira.
A Szent László Katolikus Általános Iskola éves szinten a hétköznapi kemény munka mellett kellő figyelmet fordít a gyermek kikapcsolódására. Gondolok itt akár a hétvégi, akár a hétköznapi színházi előadásokra, múzeum látogatásokra, kirándulásokra. Napi szinten talán szerencsésebb lenne több kötetlen, szabadtéri foglalkozást beiktatni."

Dr. Amászta József
(második osztályos szülő)

"Gyermekünk minden reggel örömmel indul iskolába! A tanulást örömforrásként éli meg. Társai között jól érzi magát, szabadidejét is szívesen tölti velük. Sok lehetősége van arra, hogy szabadon válassza meg azt, hogy milyen külön foglalkozáson vegyen részt. Kiemelkedő biblia ismeretekkel rendelkezik, amire a család is olykor rácsodálkozik.
Mivel egyre több gyermek jár iskolánkba, mára igazi, pezsgő iskolai hangulat uralkodik az iskolában. Kulturális téren kiemelkedő élményekben részesülnek a gyermekek. (nemzeti, egyházi ünnepek, megemlékezések, színház)"

Dr. Tolnainé Szabó Ildikó
(harmadik osztályos szülő)

"Gyermekeink szeretnek iskolába járni. Szeretik a tanító néniket, az osztályközösséget. Lehetőséget, nyugalmat, kihívást, versenyhelyzetet, megfelelő szocializálódást kínál az intézmény. Véleményem szerint, nagyon jó, hogy a gyerekeket képességeik szerint is megpróbálják fejleszteni, a lehető legjobbat kihozni belőlük.
Színvonalas, eredményes, családbarát és gyermekbarát oktatást nyújt iskolánk. Hitre és emberséges viselkedésre tanít. Lehetőségekben gazdag, igaz még a technikai háttér nem mindig adott (tornaterem). Kulturális lehetőségek biztosítottak (szolfézs, színház). Az egész napos oktatás számunkra pozitív. Köszönjük."

Kovács László
(második és negyedik osztályos szülő)

"A Szent László Katolikus Általános Iskola gyermekeink számára szellemi és erkölcsi fejlődést nyújt. Pedagógusaink nemcsak tanítják gyermekeinket, hanem nevelik is. Fontos, hogy bizalommal fordulhat egymáshoz megoldást keresve a felmerülő problémákra tanár diák és szülő egyaránt. Nem az az elsődleges cél, hogy kitűnő legyen a gyermek, hanem hogy kiegyensúlyozott boldog felnőtté cseperedjen. Biztonságban tudhatjuk gyerekeinket, mert tudjuk jó helyen vannak.
Az általános iskola életében fontos, hogy a diákok szeressenek iskolába járni. Segítőkész, barátságos pedagógusaink segítik a gyermekeink fejlődését, munkáját. A szülők teljes nyugalommal rábízhatják pedagógusainkra a gyermekeiket, hiszen szakmailag jól képzettek, és ami még számunkra fontos, gazdag emberi értékekkel bírnak. Kedvük, érdeklődésük szerint választhatnak a különböző szakkörök közül.
Úgy látom, a gyerekek itt nagyon jól érzik magukat, boldogok és a személyiségük is egészségesen fejlődik. Úgy érzem, az iskola célja találkozott a miénkkel, hiszen mi szülők is arra törekszünk, hogy gyermekünk boldog, kiegyensúlyozott gyermekkorát, boldog és sikeres felnőttkor kövesse."

Dolhai Zsoltné
(másodikos és negyedikes szülő)

"Egy általános iskola a gyermekek számára a bevezető lépéseket adja, biztosítja az átmenetet az „üvegbúra” családi környezetből a közösségbe, tágabb értelemben a társadalomba. Ez az integrálódási folyamat feltételezi az írást-olvasást, alapvető matematikai műveletek ismeretét, de egyre nagyobb hangsúlyt fektet a környező világ fel- és megismerésére, törvényeinek elsajátítására.
A kérdést kibővítve a „… mivel nyújt többet…” részlettel, pontosabban meghatározható, hogy a gyermekem számára mit jelent a Szent László Katolikus Általános Iskola. Az oktatást, nevelést egy olyan hagyományos értékrenden keresztül közvetíti, ami már kiveszni látszott az általános iskolai oktatásból. Emberileg és szakmailag kiváló tanárok segítségével a jobb tanulmányi eredmény elérésére is nagy esélye van a gyerekeknek. Kölcsönös tiszteletben, szeretetben, megértésben járják végig a megismerés, tanulás útvesztőit, nagyon fontos, hogy életcélokat próbálnak a diákok elé vetíteni. Így lesz az óraadásból tanítás.
A különböző felekezethez tartozó gyerekek kiskorúktól kezdve megtanulják, hogy tiszteljék és elfogadják egymás vallását, az ahhoz kötődő ünnepeket, szokásokat, hiszen erkölcsi, vallási alapértékeink egyetemesek.
Barátságos, tiszta, igényes környezetben, szeretettel teli légkörben, az alapvető erkölcsi és etikai szabályok szerint nevelve, a gyermekek szellemiekben és lelkiekben is harmonikusan fejlődnek. Modern világunkra jellemző a felpörgetett életritmus, ami nem egyeztethető össze az általános iskolai oktatással, ahol sietni nem lehet, nem szabad. Az életre nevelés azonban megköveteli a kisdiákok hozzászoktatását az emelt elvárásokhoz. Ebben partner a Szent László Általános Iskola, ezt biztosítja a számtalan szakkör (sakk, dráma, sport, énekkar, tehetséggondozások). Ezek egyszerre terhelik a tanulókat és a tanári kart is, az elért sikerek, eredmények viszont mindenki elismerését, örömét, megelégedését vívják ki.
Az iskola érdeme, hogy feléleszti a már-már kihalt hagyományos és vallási ünnepeket. Élénk közösségi élet zajlik a vallási ünnepek köré szerveződve. A gyereke nagy izgalommal várják az osztálykirándulásokat, a már hagyománnyá váló éves zarándoklatok, a színházlátogatást, farsangi bált. A szülők, nagyszülők számára minden évben megható ünnep az anyák napi köszöntő, a karácsonyi műsor.
Az iskola tanári kara, a szülők együttesen azon fáradoznak, hogy a gyermekek kihasználva az iskola adta sok lehetőséget, a tanulás mellett sokoldalúan, harmonikusan fejlődjenek."

Dr. Győry Emese Ottília
(negyedik osztályos szülő)

"Az idő nem túl hosszú, amit eddig az iskolában eltöltöttünk, de azért ez a kapcsolat már az iskolaválasztásnál, beiratkozásnál elkezdődött. A leendő iskola kiválasztása során, mint mindenkinek, nekünk is többféle szempont alapján kellett döntenünk és persze a legoptimálisabb döntést szerettük volna meghozni.
Szempont volt az iskola otthonunktól való távolsága, szempont volt, hogy lehetőség szerint inkább egyházi, mint állami intézményt szerettünk volna választani, szempont volt az iskola felszereltsége, adottságai, és persze a legfontosabb volt az iskola és pedagógusai által kifelé közvetített szemlélet, elhivatottság; gyermekünknek felkínált lehetőségek. Ebben magasan ez az iskola kínálta a legtöbbet. A Szent László Katolikus Általános Iskola mindegyik szempontot teljesítette és ezen kívül számomra még egy rendkívüli fontos dologban eddig még mindig kiválóan teljesített (amit a mai világban már nem sokan mondhatnak el magukról, sem emberek, sem intézmények): nem tett olyan ígéretet, amit ne tartott volna be. Nagyon remélem, ezt 8, illetve 12 év után ugyanúgy elmondhatom. Az eddigi tapasztalataim alapján nem volt egy teljesítetlen ígéret sem. (Sajnos az elmúlt évek során más intézményeknél sok ilyet kellett megélnünk). Ami elhangzott a nyílt napokon, az teljesült a tanév során.
A beiratkozási folyamat során nagyon kommunikatív volt az iskola, köszönjük a folyamatos leveleket, egyéb tájékoztatásokat. Aki először él át ilyet, annak ez nagyon nagy segítséget jelent, az információ hiány nagyon kellemetlen tud lenni.
Nagyon nagy pozitívum számunkra az iskola előtti „veréb-tábor”, óriási élmény volt a gyerekeknek, megismerkedhetett a leendő pedagógusokkal és az iskola épületével. Nem volt számára nyomasztó szeptember elején az első nap, nem kellett egy vadidegen környezetbe, vadidegen emberek közé bemenni és esetleg szorongania. Türelmetlenül várta az év elejét, mint ahogy most is türelmetlenül vár minden hétfő reggelt, és nagyon hosszúnak találta az őszi szünetet.
Soha nem volt olyan reggel sem, hogy nem szeretne iskolába menni, délutánonként pedig csalódva vesz észre az ajtóban, hogy „már meg is jöttél?”. Azt hiszem, ettől nagyobb dicséret nem kell egy gyermektől. Rajongásig szereti a tanító néniket és úgy vesszük észre, hogy ez szerencsére kölcsönös. Nyugodt szívvel engedem el minden reggel, mert tudom, hogy nagyon jó helyen van és sok jó dolog történik vele.
Számunkra pozitívak a felkínált egyéb lehetőségek is, nagyon szimpatikus felajánlás a „nyitott Szent László” kezdeményezés. Mivel a szabadság lehetőségeink végesek és a gyereket nincs igazán kire hagynunk, valószínűleg élni is fogunk e lehetőséggel. Illetve örülnénk, ha lenne a „veréb–táborhoz” hasonló lehetőség a mi már nagyobbacska verebünknek a nyáron.
Őszintén remélem, hogyha pár év múlva esetleg újra megkérdeznek akkor is hasonló lelkülettel ülhetek le a véleményem megírásának és dicsérhetem meg az iskolát, mert eddig megérdemli! Köszönöm az elhívatottságot amivel dolgoznak!"

Kisvárda, 2013. 11. 15.
Takács Gréta
(első osztályos szülő)

Gyerekek írták...

2013. december 17.

Miért szeretem?
1. Kedvesek a tanítók.
2. Jó barátságot köthetsz.
3. Minden évben szép, nevezetes helyre mehetsz kirándulni.
4. Gyakran látogathatsz színházi előadásokat.
5. A versenyeken tesztelheted tudásodat.
6. És a farsang! A kreatív jelmezek kavalkádjában gyönyörködhetsz.
7. Ne feledkezzünk meg a tanítóink által betanított érdekes, vicces színdarabokról, táncokról sem.
8. Sportolni szeretnél ? Az edzéseken kipróbálhatod magad a különböző sportágakban.
9. Hittanórákon, miséken, a zarándok utakon közelebb kerülhetsz Istenhez.
10. Ha kitartó, szorgalmas vagy, itt kezdődhetnek álmaid!

Szeretettel várlak!
Juhász Gergő
4. a osztályos kisdiák

Sikerült!

2013. december 17.

Készültünk a Bolyaira,
törte fejét a négy koma.
Dorina, Ádám, Dorka, Kristóf,
a négy jó kis helyesíró.

Izgultunk a verseny napján,
törte fejét nagyon Ádám.
Pár pontot veszítettünk,
de az elsők közt végeztünk.

A két lány nagyon örült,
fiúk ujjongtak: SIKERÜLT.
„Tudóspalánták” vagyunk mi,
de tanárunkat se hagyjuk ki.

Ica néni felkészített,
ezért hálás köszönet.
Kettős a mi örömünk,
Iskolánknak is hírnevet szereztünk.

Kovács Ádám és Ujvári Dorina
4. a osztályos diákok

Szállnak az évek

2013. december 17.

Emlékszem még, amikor először léptem át az iskola kapuját, a tanterem küszöbét. Őszintén? Kicsit féltem a sok idegen arc láttán. De hamar összebarátkoztunk. Nagyon kedves emlékeket idéz benne, amikor az „a” betűt tanultuk. Annyira szépen akartunk írni, hogy még a szünetet is végig dolgoztuk vele. Olyan ez nekem, mintha csak tegnap történt volna. Most már negyedik osztályos vagyok. Ez az utolsó évem alsósként. Sajnos jövőre nem a tanítóimmal leszek. az évek elszálltak, de soha nem fogom elfelejteni az alsó tagozatot.

Dicső László Bence
4.a osztályos diák

Milyen gyorsan megy az idő?

2013. december 17.

Nem is olyan rég,
már elsőbe jártam,
hogy el szaladt három év
s lám, más iskolába járok én.

Harmadiknak félévétől,
negyediknek elején,
és ma már, november végén
itt állok a felső küszöbén.

Kirándulás, sok jó móka,
barátok és sok élmény,
így telt már el, majdnem négy év
életemnek elején.

Tokajban és Debrecenben
láttam sok szép templomot,
így erősít és védelmez hitem,
ezt már jól tudom.

Nagy Gábor
4.a osztályos diák

Önkéntesek a szeretetszolgálatban

2013. december 17.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület 25 évvel ezelőtt alakult önkéntesek részvételével. Jelszavunk: „A hit védelme, a szegények segítése.” Ennek a mozgalomnak tagja a Kisvárdán működő MMSZ helyi csoport. Tevékenységünk jelentős részét adományok gyűjtése és osztása teszi ki. Több évvel ezelőtt felvállaltuk a hajléktalanok segítését, a Szent László hegyi Mária kápolna gondozását, az idősek, betegek látogatását.
Az önkéntes fiatalok bevonása elengedhetetlen a sok feladat megvalósításához. A Szent László Egyházi Szakközépiskola diákjai több éve rendszeresen gyűjtenek tartós élelmiszert a városunkban élő rászoruló családok részére.
2012-ben örömmel fogadtuk Kerezsi Béla igazgató úr megkeresését a „Jót, s jól” című pályázati program megvalósításához. Ennek keretében az önkéntes fiatalok segítségével működtetjük a Szt. József segítő házat, ahol a fiatalok közvetlenül kapcsolatba kerülnek a szegény családokkal. Részt vettünk a város által szervezett karácsonyi ételosztásban is. A Hajléktalan Szállón lefestettük a kerítést, elvégeztük az őszi és a tavaszi nagytakarítást, kertrendezést. A diákok részt vettek a Szent László kápolnánál május 2-án rendezett ünnepség lebonyolításában. Itt a születendő gyermekekért, a kismamákért imádkoztunk. Az Úr napi sátorépítésben is jeleskedtek, az ő segítségükkel készült el az egyik legszebb sátor.
A több éves együttműködésünk megalapozta az önkéntes közösségi tevékenység elindítását. A fiatalok közösség számára végzett hasznos tevékenység keretében gyakorlatot, tapasztalatot szerezhetnek, bővíthetik kapcsolatrendszerüket, megismerhetnek munkafolyamatokat. Kialakul bennük a felelősség érzése a szegények iránt. Megtapasztalják a segítés örömét, köszönetben, erkölcsi elismerésben részesülhetnek.
A MMSZ kisvárdai csoport elérhetősége: Szent József Segítő ház, Kisvárda, Aradi vértanuk tere 1. Tel.: 30/719-52-57

Dicső Lászlóné
helyi vezető

Máltai szeretet szolgálat

2013. december 17.

2012-ben megszületett egy olyan törvény, amit minden diáknak teljesítenie kell az érettségije előtt. Ez a törvény az 50 óra közösségi munka. Igazából én is mint sokan mások úgy álltam hozzá, hogy ha már elkell végezni hát legyen meg minél hamarabb.
Kisvárdán az iskolám támogatására a Máltai szeretet szolgálatnak segédkeztem. Először tartós élelmiszert gyűjtöttem karácsony előtt a rászorulók részére, amit aztán segédkeztem kiosztani is. Később ruhaosztáson vettem részt. Meglepődtem, hogy mennyi olyan ember van, akiről nem is gondolnám, hogy rászoruló és, hogy mennyit jelent nekik az a kis segítség, amit kapnak. Megismerkedtem ezáltal azzal az összetartozással, mikor baj van mennyi emberre számíthatunk. Sokan jöttek olyan emberek is a rászorulók közül, akik családjukkal vagy sorstársaikkal voltak. Láttam a bánatot a szemükben és utána egy kis örömet, hogy egy ideig tudnak gondoskodni magukról.
De ami megfogott az az ott dolgozók törődése és figyelmessége. Az az összetartó erő ami belőlük áradt felülmúlhatatlan érzés volt amilyenben még eddig nem volt részem ezelőtt. Az odaadásuk, ahogy tényleg törődnek a többi emberrel és hogy a lelküket is teljesen ennek szentelik. Igyekeztek mindenkinek segíteni amennyire csak tudtak.
A legnagyobb kincs pedig Vera néni, aki maga is egy csoda szerintem. Ő vezeti a Máltai szeretet szolgálatot. Ő teljesen átadja magát a munkájának és odafigyel az emberekre. Mindig meghallgatja őket, segít nekik, gondoskodik róluk. Tanácsokat ad nekik és próbál varázslatosan egy kis örömöt csalni a mindennapjukba. Többször láttam ahogyan elbeszélgetett szinte mindenkivel aki bejött a Máltai szeretet szolgálathoz és remek tanácsokat adott nekik hogyan éljék túl a napokat, a sok rosszban meglássák a jót is. Elindította a vérnyomás mérést is. Később megtudtam hogy azért, mert azt akarta elérni hogy még jobban megnyíljanak neki és a dolgozóknak az emberek és még jobban örömet csaljon az arcukra, amiért beszélhetnek valakivel aki tényleg meghallgatja őket, mivel jó néha kiönteni a szívünket valakinek vagy mással együtt cipelni egy kicsit a terheket.
Már az első találkozásunkkor is a szívébe zárt minket. Segített mindenben és megtanított nekünk mindent. Amikor már aznap nem vártunk több személyt akinek a segítség kellett volna, mindig beszélgetett velünk. Minden érdekelte. Beszélgetéseink alatt mindig azt a szeretetet érzékeltette velünk, ami egy nagy és tiszta lélekre vall. Mindenről lehetett vele beszélgetni és kikérte a véleményünket is a témával kapcsolatban.
Már segítettem 41 órát. Nagyon megszerettem ezt a közösséget. Szerintem még ez után is segíteni fogok, amennyire az időm megengedi. Ezekért a napokért és érzésekért érdemes élni.

Gyermeknap a mándoki ápoló-gondozó otthonban

2013. december 17.

„Osztani magad:- hogy így sokasodjál;
kicsikhez hajolni, hogy így magasodjál;
hallgatni őket, hogy tudd a világot;
róluk beszélni, ha szólsz a világhoz;
Széjjel szóródni – eső a homokra sivatagnyi reménytelen dologra;
s ha nyár se lesz tőled- s a táj se zöldebb:
kutakká gyűjt a mély: soká isznak belőled.”
(Váci Mihály)

A Szent László Katolikus Szakközépiskola tanulói rendszeresen látogatják az otthon lakóit. Az ismerkedés úgy kezdődött, hogy karácsonyi, húsvéti műsorokkal leptük meg a gyerekeket, ifjú felnőtteket. Minden alkalommal viszonozták és megajándékoztak bennünket a saját produkciójukkal. Már ismerősökként érkeztünk a gyermeknapi ünnepségre. Fergeteges délelőtt várt ránk. Az otthon minden dolgozója kitett magáért. Volt arcfestés, lovaglás, íjászat és sportversenyek. Együtt futottunk, labdáztunk, a lányok csodaszép maszkokat festettek a gyerekeknek.
Az otthon lakói és a gondozók a Ludas Matyi című színdarabot adták elő. A siker óriási volt. Nagyon sokat jelent ezeknek a gyerekeknek a kapcsolat a külvilággal. A hála a belőlük áradó szeretet, ragaszkodás pedig a mi gyerekeink lelkét gazdagítják. Felejthetetlen élmény volt. Egy lépés, egy mosoly, egy jól teljesített feladat szárnyakat ad, ezeknek a sérült gyermekeknek.

Strasbourg

2013. december 17.

Strasbourg egy remek hely. Hogy miért? Mert ahol annyi látnivaló, rendezvény, érdekesség, lehetőség van, mint ott, azt csakis ilyen és hasonló jelzőkkel lehet illetni. Autentikus régió, hihetetlen katedrálisok, festői környezet, világhírű művészek kiállításai, különböző koncertek, múzeumok, mesés hajóút, de amit soha nem feledek az a monumentális Európa Parlament. Ezek mind-mind közrejátszanak abban, hogy képtelenség legyen unatkozni. Azonban ne szaladjunk ennyire előre, hisz több volt ez, mint egy egyszerű kirándulás azon egyszerű oknál fogva, hogy nem voltam külföldön és még kis hazánkban se jártam mindenhol.
Manapság ha az ember világot akar látni a legkifizetődőbb utazási eszköz a repülő. Én is ezt választottam, illetve a strasbourgi reptér csöppnyi mérete miatt egy hosszabb részen buszt, de mindemellett nagyon élveztem oda-vissza az utat, főleg, hogy visszafelé felengedtek egy korábbi járatra, s ennek köszönhetően Kamillel, a furcsa városból jövő (Liptovsky MIKULÁS?!) szlovák sráccal együtt jöttem. Maga a tábor sokkal inkább megérdemelne egy másik nevet, mert tábor is volt, meg nem is….Két hétig tartott, aminek első hetét egy családnál, második hetét pedig egy diákszállóban töltöttem 14 társammal. Angolul beszéltünk, mert mindenki más országból érkezett, így kerültük el a bábeli zűrzavart. 16-18 év közötti korosztály számára volt kiírva a tábor, ami eléggé ideális, de nekem itt is sikerült a legfiatalabbnak lenni. Szerencsére – nézőpont kérdése – többségében lányok jöttek és a fiúk száma elenyészett az övék mellett, így 4:11, megvan a 2/3!
Az első hét többnyire az ismerkedés jegyében telt, bemutatkozás a Rotarynak, egymásnak illetve a város felfedezése. A családot egyébként finoman szólva sem láttam sokat, mert – és ez tényleg jó volt – szinte látástól-vakulásig záporoztak a programok, ahová siettek velem félig éber állapotban néha reggel 6!-kor is. Nem volt egyszerű, de hozzá lehet szokni. Mellesleg nagyon rendes, kedves francia családokról van szó (azért a többes szám, mert a többieknek is volt külön, saját bejáratú családja), akikről - többek közt – megtanultam néhány dolgot: sokat isznak, még többet esznek, de ami a legjobb: nem tudnak angolul, én meg persze nem tudtam franciául, úgyhogy fifty-fifty. Ám ez közel sem volt annyira vészes, mint amennyire elsőre tűnik, mert tudtak németül és használtunk egy közös nyelvet, ami nagyjából azt jelentette, hogy Catherine - aki az anya volt – kimondott egy teljesen alap szót (tehát lényegében mindenhol ugyanazt jelenti), én pedig heves bólogatások közepette köré építettem egy történetet, amire az ő megelégedését jelzendő, bólogatott, így hát a reggelek és az esték egy elég érdekes head bang-versenynek tűnhettek a gyanútlan laikusoknak… de legalább rájöttem, miért írtak vissza mindig franciául az én ismerkedő angol e-maileimre a tábor előtt. A család nagyon otthonos kis helyen lakott - a velem egykorú fiúkkal - nem messze egy faluban (Kircheim), ami eléggé idillikussá varázsolta a hangulatot. Hát nagyjából így tudnám összefoglalni az első hét történéseit teletűzdelve mindenféle múzeumi, németországi vizitálással, élményekkel, sőt még egy kis hétvégi erdei kiruccanás is belefért.
A második hét volt a visszavágó, amikor is a diákszállóba költöztünk, ahol már nem volt család, csakis egy – elvileg – vezető felügyelt bennünket. Vezető: a klub a programok lebonyolítását úgy oldotta meg a két hét alatt, hogy a tagok közül minden nap más és más jött „idegenvezetőnek”. Mindent összevetve ez a hét is fantasztikus volt, ugyanolyan érdekes, sőt így, hogy együtt voltunk talán még élvezetesebb is. A színes programok megmaradtak, szabadabb kezet kapva, oda mehettünk, ahová akartunk, és ami külön tetszett, hogy együtt. Senki nem volt elszigetelve, magányosan, ami nagyon fontos, főleg, ha az ember először jár külföldön.
Ezen a héten mutattuk be prezentáció formájában országunkat, lakóhelyünket, családunkat egy fogadáson, amit az egész klub meghallgatott. Vicces volt, tartalmas és – ahogy hallottuk – tetszett nekik. Szinte minden nap az egyik Rotary tagnál ebédeltünk, majd mozi vagy kötetlen(ebb) programok pl. koncert, fesztivál.
Összefoglalva: élveztem minden percét, bárkinek tudom ajánlani nyugodt szívvel, nemcsak Franciaországot, nemcsak az én angol versenyemen való részvételt, hanem az egész Rotary-érzést, mert valóban óriási élmény. Mercy Rotary Club!

Bemutatkozik a nyelvi előkészítő osztály

2013. december 17.

A 9.NY

Iskolánkban igen fontos szerepe van az idegen nyelv tanításának. Közel egy évtizede, 2004-ben indítottuk az első nyelvi előkészítő osztályt. A nyelvi előkészítő évfolyamon folyó idegennyelv-oktatás általános célja, hogy diákjaink közül minél többen olyan tudásra tegyenek szert, amellyel tanulmányaik során sikerrel tehetnek nyelvvizsgát, közép- és emelt szintű nyelvi érettségi vizsgát, azaz magas szintű, használható nyelvtudással hagyják el az intézményt. A nyelvtanulásra és informatikára szánható év lehetőséget ad a különböző háttérrel érkezők tudásának összehangolására és intenzív fejlesztésére, így esélyteremtő és hátránykompenzáló hatással is bír. Ezen túl megfelelő alapot adhat ahhoz, hogy a jövőben a felsőoktatásban továbbtanuló diákjaink a szaknyelvi képzésben is sikeresen megállják helyüket, és hogy mindenki egyenlő eséllyel indulhasson a hazai és a nemzetközi munkaerőpiacon. Mindezen célkitűzések összhangban vannak az Európai Unió oktatási koncepciójával és az Európa Tanács idevágó dokumentumaiban meghatározottakkal, valamint a NAT elvárásaival is.
A kilencedik nyelvi osztályban nagy gondot fordítunk a kommunikatív nyelvi kompetenciák kialakítására. A diákok heti 15 órás intenzív nyelvtanulási keretek között sajátíthatják el az angol nyelvet, az oktatásban nyelvtanáraink mellett az USA-ból érkezett anyanyelvi lektor is részt vesz. A 10. évfolyamtól az angol nyelvi órák többségét közgazdasági jellegű órák veszik át (elméleti-, üzleti gazdaságtan, tanirodai-gyakorlat stb.), de az előkészítő évfolyam alkalmas arra, hogy tanulóinkban kedvező attitűdöt és motivációt alakítsunk ki a nyelvtanulás és a hozzájuk tartozó kultúrák iránt, a megfelelő tanítási és tanulási stratégiák alkalmazása és átadása pedig képessé teszi őket nyelvtudásuk önálló fenntartására és továbbfejlesztésére. Iskolánkba rendszeresen érkeznek más európai országokban angol szakot végző egyetemi hallgatók, akik délutánonként, hétvégeken segítenek tanulóink kommunikációs képességének fejlesztésében. A diákok által készített élvezetes, kreatív prezentációk, ötletes, dekoratív projektek bemutatása angol nyelven, az órákon alkalmazott változatos módszerek, eszközök hozzájárulnak egyéni képességeik jobb kibontakoztatásához. Az intenzív nyelvtanulás segíti a tanuló egész személyiségének fejlődését, látókörének és szellemi befogadóképességének bővülését, a más emberekkel, kultúrákkal való közvetlenebb kapcsolat kiépülését. Ezáltal a diák nemcsak több tudásra tesz szert, hanem egész személyisége nyitottabbá, toleránsabbá, humánusabbá válhat.
2012-ben iskolánk Euroexam nyelvvizsga-központ lett. Diákjaink délutánonként nyelvvizsga-előkészítő foglalkozásokon vehetnek részt, illetve az iskola a nyelvvizsga-díj kifizetésében is támogatja tanulóinkat. A nyelvvizsgát sikeresen megszerző tanulóink többsége a nyelvi előkészítős osztályokból került ki. Összegezve: intézményünk a nyelvtanulás tekintetében számtalan lehetőséget biztosít, már „csak” diákjaink szorgalma, kitartása, elkötelezettsége és kreativitása szükséges ahhoz, hogy magas szintű, használható nyelvtudás birtokában végezzék el a középiskolát.

Perényi Péter Tamásné és Foltin Marianna
angol nyelvtanárok

Az osztály indulója Hölgyeim és uraim rendkívüli híreinket hallják. Egy eddig új és ismeretlen vírus terjedt el a Szent Lászlóban. A diákokat már megfertőzte,a vírus neve:angol láz. Terjesztője a 9.NY osztály.
A 9.NY az english class,de amit tud az tuti flash. 32 az osztály létszáma,legjobban mindenki a lektort várja. Igaz,hogy semmit nem értünk,így mindig zavarba jön előttünk. Heti 15 angol nem semmi,nyelvvizsgát is fogunk tenni.
- Ki a legjobb?
- A 9.NY
- Ki fog nyerni?
- A 9.NY
Mindenki tudja,mindenki vágja a 9.NY-nek nincsen párja.

There is something special in the air…
Christmas is coming…
Rudolph, the Red-Nosed Reindeer
… a Christmas Party-ra itt egy vidám karácsonyi dal, melynek dallamát mindenki jól ismeri!

Operakaland

2013. december 17.

„A színház nem földi színtér! A Színház menedék. Csodák világa. Lehetsz ott királynő, császár és szolga, bohóc és kurtizán. Veled ott minden megtörténhet. Meghalhatsz. Újjászülethetsz. A színház: szerelem! Örökké tartó láz.” (Polgár Ernő)

A diákok nagy meglepetésére pár osztály részt vehetett egy igazán élménnyel teli színházlátogatáson. Október 8.-án a 9.e is részese lehetett a programnak. Az operakaland lehetőségei közül a Háry János operaművet választottuk. Az indulásunk zökkenőmentesen kezdődött. A célunk a budapesti Erkel színház volt. A vonatra felszállva már senkinek sem jutott eszébe a korán kelés gondolata. Leginkább a kíváncsiság ragadott el minket. Mikor megérkeztünk az Erkel színházhoz egy kis várakozás elteltével beléphettünk az épület előterébe, majd a színházterembe. A nézőtéren csodálatos színpadi látvány tárult elénk. A színművészek elbűvöltek az előadásukkal. A színészek a hangulat növelése érdekében éneklésre buzdították a nézőket. A legtöbben fantasztikusan éreztük magunkat. Felejthetetlen emlék maradt számunkra.

Írta: Mester Klaudia

Fotó-videó szakkör

2013. december 17.

Iskolánkban évek óta működnek különböző szakkörök. A fotós-videós szakkör egyike ezeknek a délutáni elfoglaltságoknak. Tavaly én is bekerültem ennek a forgatagába. Egy éves „képzésen” kellett részt vennem, hogy megtanuljam használni az iskola fényképezőit, a videósok pedig a kamerát - ami nem egyszerű dolog – . Minden eseményt megörökítünk, az évnyitótól kezdve, a ballagásig. Természetesen évközben is vannak, kisebb nagyobb rendezvények, az óvodában (rajzversenyek, farsang) általános iskolában (tanulmányi versenyek, sportvetélkedők) és a középiskolában (gólyaavató, lelkigyakorlat, zarándoklat) egyaránt. Ilyenkor igazgató úr – aki az egész szervezet irányítója – szól, hogy mikor, hol, mi lesz és nekünk mennünk kell dokumentálni az eseményt, ami néha a tanóráról való hiányzással jár. Sokan azt gondolják, hogy de jó nekünk, pedig tőlünk is ugyanúgy számon kérik az anyagot, mint a többiektől. Van, mikor tanítás után maradunk bent, mert akkor van valamilyen alkalom. Ilyenkor a szabadidőnket szánjuk a „szenvedély”-ünkre.
A stúdiósok egy összetartó kis csoport, mivel ez csapatmunka és úgy nem tudunk jól dolgozni, ha nem ismerjük egymást, nem tudunk egymással kommunikálni. Szóval rengeteg időt igényel ez az elfoglaltság, mind maga a szakkör, mind a „csapattréning” de aki igazán szereti, annak megéri! Nem utolsó sorban új barátokra is szert tettem.

Tamás Fruzsina
9.e

Messorya

2013. december 17.

Hogy hogyan kerültem ide? Fogalmam sincs? Miért? Erre sem tudom a választ…Az egyetlen dolog amiben teljesen biztos vagyok az, hogy minden egy szombati napon kezdődött. Szokásomhoz híven leültem a gépem elé és elindítottam a Skyrim-ot. Egyszer csak forogni kezdett velem a világ, összeszorult a gyomrom és minden elsötétült. Múlt az idő, talán csak másodpercek, de az is lehet, hogy órák teltek el, nem tudtam megmondani.
Végül homályosan igaz, de derengeni kezdett valami a szemem előtt. Mikor már fókuszálni is tudtam, rájöttem, hogy egy szekéren ülök, ami egy elhanyagolt erdei ösvényen zötykölődött. Aztán lenéztem magamra és enyhén szólva meglepődtem. Farmerem és pólóm helyett egy zsákszerű szövetruha volt rajtam. Olyan, amilyet eddig csak a középkori filmekből ismerhettem. Döbbenetem valószínűleg kiült az arcomra is, mivel a mellettem ülő gyanús alak –akinek eddig fel sem tűnt a jelenléte- hangosan felnevetett és ezt mondta: - Mi van te fattyú? Csak nem rájöttél a bűneidre?
És ekkor beugrott minden... A nevem Messorya, egy nőstény khaijit, talán utolsó a fajtából. Azért jöttem Skyrimba, hogy megkeressem népem elrejtőzött tagjait. Skyrim „szabad” ország egy „szabad” világban, amit valójában 7 uralkodó irányít, egymás ellen fordítva ezzel családokat és barátokat. Régen az egész birodalmat sárkányok uralták. Az emberek és a hozzájuk hasonló emberszerű fajok - mint amilyen a miénk is- féltek tőlük és egyben tisztelték is őket. Eleinte az emberek és a sárkányok nem érintkeztek, aztán ahogy telt az idő a hatalmas monstrumok leszálltak közénk és megtanítottak minket saját ősi és félelmetesen erőteljes nyelvükre. Ebben az időben születtek meg az első Dovakhiinok: harcosok, akik emberi, vagy ahhoz hasonló testet és egy sárkány lelkét birtokolják. Ma, mikor már csak alig néhány sárkány él és többségük lenéz minket, csak ők képesek használni az erő nyelvét. A sors iróniája, hogy én vagyok korom utolsó Dovakhiinja.
Soha nem akartam különleges lenni. Apámmal és bátyjaimmal egy kis szigeten éltünk nem messze a birodalomtól. A szigetre ugyan egyik uralkodó hatalma sem ért el, a sárkányok azonban szabadon dúlhattak és rombolhattak. Egy végzetes napon éppen egy ilyen tombolás áldozatává vált az egész falu. Testvéreim és apám is meghaltak, de rajtam valahogy nem fogott a fenevad tüze. Aztán mintha nem is én irányítanám a számat, elkiáltottam magam. Az üvöltésem mennydörgött és béklyóba zárta a bestiát. Tudtam mit kell tennem. Apám régi kardját a sárkány mellkasába mártottam, egyenesen a szívébe. Így derült fény kilétemre. A falu bölcsei úgy döntöttek el kell küldeniük, mondván „ a világnak szüksége van rám, hiszen egyedül én vagyok képes megmenteni azt az elvadult sárkányoktól és vezetőjüktől Nidhoggr-tól”. Azonban Nidhoggr már évezredek óta alszik, nem hiszem, hogy pont az én időmben fog felébredni. Jobban ösztönzött a tény, hogy a borzalmas esemény után a falusiak teljesen másként kezdtek viselkedni velem. Éreztem, hogy tisztelnek, de azt is éreztem, hogy ezt inkább félelemből, mintsem szeretetből teszik.
Tehát eljöttem az utolsó khaijitok szigetéről ide, azonban alig tettem a lábam a szárazföldre, amikor egy birodalmi katona meglátott és megállított. Pénz és iratok híján megbilincselt és most ki akar végeztetni mondván, illegálisan jöttem a drága „hű-de-nagyon-szabad” országukba.
A szekér hirtelen megállt, a lovak idegesen kapkodják a fejüket. Ők is érzik, amit én: egy sárkány közelít keletről. Nincs idő merengeni, cselekedni kell. Persze az olyan átlagos emberek, mint amilyen ez a bolond is, már csak akkor kapnak észbe, amikor túl késő. Kihasználom tehát a meglepettségét és elmenekülök, amíg tudok. A khaijit vér miatt úgyis jól megy a rejtőzködés és menekülés, na meg persze a lopás. A félnótás még csak észre sem vette, hogy a pénzeszsákja már rég nálam van.
Üvöltés hallatszik, itt az idő…

Folytatása övetkezik...
Tóth Alida Bianka

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Ápoló-Gondozó Otthon

2013. december 17.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Ápoló-Gondozó Otthon Mándok városban működik, s megalakulása (1973) óta fogyatékos gyermekek és fiatal felnőttek számára nyújt teljes körű intézményi ellátást, jelenleg összesen 79 fő részére. Az intézményben a magas színvonalú szakmai munka az egyéni szükségletekre, valamint a személyre szabott ellátásra irányul. Az ápolás-gondozás mellett az itt élő gyermekeknek és fiataloknak lehetősége nyílik fejlesztő foglalkozásokon, valamint különböző rendezvényeken való részvételre:
- kirándulás
- kreatív kézműves foglalkozás
- néptánc-kör
- hitélet gyakorlása
- sporttevékenység
A Kisvárdai Szent László Katolikus Szakközépiskola, Általános Iskola, Kollégium és Óvodával kialakult együttműködő partneri kapcsolatunk erősíti a szolidaritás érzését egyén és közösség szintjén, valamint meglátásom szerint a társadalmi szemléletváltozás erősödését is eredményezheti a térségben.
Örömünkre szolgál, hogy a nevelők és diákok önkéntes munkájukkal részt vesznek intézményünk életében. Bekapcsolódnak szabadidős és művészeti programjainkba, s az intézmény fogyatékossággal élő ellátottjai értékes tulajdonságainak megismerésével, a velük való kapcsolat vonzó alternatívát jelent e fiatal, érzékeny közösségnek. Hiszem, hogy ezek a lelket építő találkozások, igazi emberközeli kapcsolatok megmaradnak mindannyiunk emlékezetében.
Köszönjük, hogy segítőink, barátaink lettek.

Mándok, 2013. november 9.
Lucski Zoltánné
mb. igazgató

Zarándoklatok a Szent Lászlóban

2013. december 17.

Számos módja van annak, hogy szolgáljuk és tiszteljük Istent. A zarándoklat egy ezek közül. Ez olyan lelki istenszolgálat, mely közelebb visz minket egymáshoz és a Mindenhatóhoz. Így erősödik a köztünk lévő kapcsolat, melynek egyik fő alappillére – a bizalom után – a hit. Zarándoklataink célja tehát hitünk elmélyítése.
Mi első zarándoklatunk alkalmával Budapestre utaztunk. Már az nagyon tetszett, hogy a légkör közvetlen és barátságos volt. Élveztük a kabinos vonat nyújtotta előnyöket: jobban megismerhettük egymást első „kirándulásunk” alkalmával.
Az egynapos utazáson emberileg és lelkileg is épültünk, a Bazilikában meghallgattunk és római katolikus szentmisét. A Székesegyházat utolsóként elhagyva olyan kép fogadott minket, amely egyszerre volt lenyűgöző és felejthetetlen: közel 800 gyerek kis társaságokban méhkasként zsongott. Ez az utazás ébresztett rá minket, milyen jó iskolát is választottunk.
Tavaly év elején egy egri zarándoklatra került sor. Ennek keretén belül meglátogattuk az Egri Vár Napja rendezvényt. Itt bepillantást nyerhettünk Dobó István és hőstársai, valamint a vár életébe is. Lelkünk épülését egy római katolikus szentmise szolgálta, egy gyönyörű orgonajátékkal megkoronázva. Rengeteget beszélgettünk osztálytársainkkal, tanárainkkal, más Szent Lászlós barátainkkal. Szorosabbá vált a kapcsolatunk, pedig azelőtt is azt hittük, nincs ettől erősebb barátság. A vonaton a jókedvből persze nem volt hiány, egy felsőbb éves osztálynak a kabinunkban jutott hely. Megmutatkozott milyen összetartó az iskola, a csupa fiúból álló társaság ismeretlenül is kiállt mellettem, mikor hely szűkében át akartak küldeni egy másik kabinba. Hazaérkezve ismét elfogott minket az az érzés, hogy ez az iskola igenis nekünk való.
Utoljára Debrecenben töltöttünk el egy kötöttebb programú napot. A reformátusok a Csonka templomban egy úrvacsorával egybe kötött istentiszteleten, a katolikusok a Szent Anna Székesegyházban egy szentmisén vettek részt. Ezután – fennállása óta először – lányok is betekinthettek a szeminárium (papképző) életébe. Itt rengeteg érdekes dolgot hallottunk a kispapok életéről.
A vonat indulásáig hátralevő időt a Fórumban ütöttük el. Jó Szent Lászlós diákokhoz híven, mindenféle rendbontás nélkül és csendben viselkedtünk, növelve ezzel az iskola jó hírnevét. A debrecenieket nem mindennapi látvány fogadta a késő délutáni órákban: az egész „Szent Laci”egyszerre, több száz méteres sorban vonult az állomásra.
Az iskolai zarándoklatok tehát nem csak a szüntelen imádkozásról szólnak. Rengeteg emléket köszönhetünk ezeknek az utaknak és nagyon sajnáljuk, hogy idén – eddig így tudjuk – közösen nem megyünk.

Oláh Petra és Lippai Lejla
11.e osztály