Az emberek többnyire - plázázni, mozizni, állatkertbe, vagy virágkarneválra- indulnak nagy tömegével Debrecenbe, de mi Szent Lászlósok valami egészen másért mentünk, méghozzá különvonattal, 726-an. Nem ok nélkül és nem cél nélkül. Ebben az évben ünnepli egyházmegyénk a huszadik születésnapját, s ezzel egy időben ünnepel az iskola is, hiszen egyházmegyei iskolává ekkor lettünk mi is, de idén ünnepeljük az alapításunk 95. évét is.
Ünnepségsorozatunk egyik jelentős állomása volt a zarándoklat Debrecen városába. Igen csak magasra rúgott az egy négyzetméterre eső Szent Lászlósok száma a vasútállomástól a templomokig. A Szent Anna Székesegyházban egyházmegyénk főpásztora fogadta a fiatalokat, majd ünnepi szentmisével adtunk hálát a Mindenható Istennek az eltelt évekért, s kértük, hogy segítsen az előttünk álló időben is értékes embereket kapni és még értékesebb embereket adni iskolánknak, hazánknak, egyházunknak.
A szentmisét (reformátusoknál istentisztelet a "Csonka templomban") követően meglátogattuk testvériskolánkat, a Szent József Gimnáziumot, majd mindenki sétát tehetett a Püspöki Hivatalban. Tény, hogy egy nap leforgása alatt ennyi embert még nem látott egyik épület, intézmény sem.
A szép, kiegyensúlyozott élethez elkerülhetetlen a "kapcsolatban élés". Amennyire én megállapíthatom, hasznára vált mindenkinek ez a zarándoklat, kirándulás, hiszen úgy diákok, mint tanárok lehetőséget kaptunk új dolgok meglátására, új emberek megismerésére. A szabadidő pedig lehetőség volt a kötetlen beszélgetésekre, sétára, egy-egy "terasz-látogatásra".
A hazaút a külön vonatnak köszönhetően igen gyorsra sikeredett. S szép látványt nyújtottak a kis általános iskolások, kik a vonatról leszállva mosolyogva mutogatták a "búcsúfiát" a szüleiknek.
Iskolalelkészként én ennyit remélhetek: Istenem, remélem, hogy nem csak a táskájukban, de a szívükben is hoztak haza valamit ebből a szép napból.
János atya
[ képek... ]