Tisztelt tanáraim és kedves diaktarsak!
Ez az utólsó nap az iskolában, de az mindenki tudja. Végre itt tudok állni elöttetek és beszélni magyarul... Nem is gondoltam hogy ilyen lesz az utólsó nap, de hát...
Az első nap Szeptemberben. Most is emlékszem hogy a sok diaktól hogy féltem. 'Miért vagyok itt? Miért jöttem ide? Nem is ertek semmit!' Így aggódtam és akartam haza menni, vissza Japánba! De akkor talalkoztam az ostalytarsaimmal. Kicsit nehéz volt mert csak angolul tudtam, de én es az új barátaim is, együtt tanultunk. Mindenki segített nekem megtanulni magyarul, és szerettem járni az iskolába. Akivel talalkoztam az aulában a szünetben öket is a barátaimnak számitom. Tanultam itt hogy egy mosoly elég összebarátkozni. Kicsit sajnálom hogy nem tudtam mindenkivel beszélgetni, de örülök hogy azt tudtam csinálni amit tudtam. A közös emleikeink, a sok beszélgetés, matek óra az igazgatóval... Minden itt van a szivemben. Most szeretném köszönteni néhány embert. A tanáraimat és igazgató úrat, akik figyeltek rám és érdeklődtek. A sok új barátaimat és az ostalytarsaimat. És a Rotary Klubot és a három magyar szüleimet, akik akkor is örültek ha csak kettes kaptam a matekból. Nélkülük nem tudtam volna ilyen jól beszélni, megnyerni a magyar versényt vagy szeretni ezt az iskolát.
Szeretnék egy verset mondani, aminek a címe 'Viszontlátásra'. Jó volt hogy ide tudtam járni és nem foglak elfelejteni titeket. Valamikor, valahogy talalkozni fogunk... megigérem.
Udud István - Viszontlátásra
Most búcsúzunk, jó iskolánk
kedves tanáraink:
az élet útja vár ma ránk
s ez búcsúzóra int.
De válni, menni nem tudunk,
maradni jólesik.
Várj még kicsit ránk, jó utunk
még várj ránk egy kicsit,
még várj ránk egy kicsit.
Mi búcsúzunk és elmegyünk:
időnk ma itt lejárt.
Itt hagyjuk kedves szép helyünk,
diákot és tanárt.
Ó mennyi emlék fűz ide,
amely most megszakad!
Úgy fáj, hogy el kell menni, de
csüggedni nem szabad,
csüggedni nem szabad.
Köszönjünk el hát, társaink,
az út nem vár tovább.
Tiéd szívünk hálája mind,
kedves, jó iskolánk.
Ha elmegyünk is messzire,
ne sirass, hű barát,
majd visszatérünk még ide,
viszontlátásra hát,
viszontlátásra hát!