Október 6. a magyar nemzet gyásznapja. Aradi vértanúk összefoglaló néven őrzi a magyar nemzet emlékezete az 1848-49-es szabadságharc 13 hős katonai vezetőjét, akiket 1849. október 6-án Aradon végeztek ki.
A vértanúk:
- Aulich Lajos tábornok (1792-1849)
- Damjanich János tábornok (1804-1849)
- Dessewffy Arisztid tábornok (1802-1849)
- Kiss Ernő altábornagy (1800-1849)
- Knezić Károly tábornok (1808-1849), gyakran tévesen Knézitsként vagy Knezichként említik
- Lahner György tábornok (1795-1849)
- Lázár Vilmos ezredes (1815-1849)
- Leiningen-Westerburg Károly gróf tábornok (1819-1849)
- Nagysándor József tábornok (1804-1849), gyakran tévesen Nagy-Sándor Józsefként vagy Nagy Sándor Józsefként említik
- Poeltenberg Ernő tábornok (1813-1849)
- Schweidel József tábornok (1796-1849)
- Török Ignác tábornok (1795-1849)
- Vécsey Károly gróf tábornok (1807-1849)
A tábornokok a világosi fegyverletétel után kerültek orosz fogságba, akik foglyaikat átadták az osztrákoknak. Felix Schwarzenberg miniszterelnök utasítására, Ferenc József jóváhagyásával hadbíróság elé állították, halálra ítélték és kivégezték a 13 magyar hőst. Valamennyi tábornokot kötél általi halálra ítélték, annak ellenére, hogy például Dessewffynek szabad elvonulást ígértek a fegyverletétele előtt. Dessewffy, Kiss Ernő, Lázár Vilmos és Schweidel József ítéletét Haynau „kegyelemből" golyó általi halálra változtatta. A 13-ak ítéletét október 6-án - szándékosan a bécsi forradalom első évfordulóján - hajtották végre, ami ezért a forradalom és szabadságharc vérbefojtásának gyászünnepe. A vesztőhelyen 1881-ben állítottak fel obeliszket kegyeletből.
Ugyanezen a napon végezték ki Pesten az Újépületben gróf Batthyány Lajos volt miniszterelnököt. Kivégzése helyén áll ma a Batthyányi-örökmécses.
Előzőleg azonban már augusztus 22-én felakasztották Ormai Norbert ezredest, majd október 25-én agyonlőtték Kazinczy Lajos ezredest. Lenkey János tábornokot azért nem végezték ki, mert a börtönben megtébolyodott; ő néhány hónappal később az aradi kazamatában halt meg.
Juhász Gyula: Vértanúink
1918. október 6.
A föld alól, a magyar föld alól
A vértanúk szent lelke földalol:
E nagy napon, hol emlék s béke leng,
A bús bitókra hittel nézzetek!
Hittel, reménnyel, mert most kél a nap,
Minden napoknál szebb és szabadabb!
A nap, melyért mi vérben esve el,
Nyugodtan haltunk ama reggelen.
Szemünk nem látta, lelkünk látta csak,
Hisz onnan jönnek mind e sugarak;
Hisz onnan árad, új világ felett,
Szentháromságunk, mely jövőt teremt:
Szabadság minden népnek, aki él
S halni tudott egy megváltó hitér,
Egyenlőség, hogy Ember ne legyen
Mások szabad prédája, becstelen.
Testvériség, mely át világokon
Kézt fog a kézbe, hisz mind, mind rokon.
Ó magyarok, ti élő magyarok,
A halhatatlan élet úgy ragyog
Rátok, ha az egekbe lobogón
Igazság leng a lobogótokon,
Az Igazság, mely tegnap még halott,
Világ bírájaként föltámadott.
A népek szent szövetségébe ti
Úgy lépjetek, mint Kossuth népei.
A föld alól, a magyar föld alól
A vértanúk szent lelke így dalol.
Forrás: http://mek.oszk.hu/00700/00709/html/vs191802.htm