Emlékezzünk Szent Balázsról,
Hogy ma vagyon napja!
Többször is, hogy megérhessük,
A Jóisten adja!
Adja szent áldását,
Nyújtsa áldomását:
Gyermekektől távoztassa
Torkuknak fájását! (magyar népdal)

Szent Balázs elsősorban a torok, a kikiáltók, énekesek védőszentje (keleten a VI., nyugaton a IX. századtól). Erre utal a halszálkától megmentett gyermek legendája. A gyermekhalandóság okai közt régen az élenjáró torokgyík (diftéria) ellen a katolikus és görög vallású anyák Szent Balázshoz fordultak. Balázs-napkor a templomba vitték a gyermeket, akinek a torkához a pap két keresztbe tett, vagy Y alakban hajlított és összekötött gyertyát tartott, miközben a Balázs áldás szavait mormolta. Ez volt a balázsolás. Ezért szokták a szent püspököt keresztbe tett gyertyákkal is ábrázolni. A legenda azonban halszálkát említ, nem betegséget, és ez arra utal, hogy Balázs már a nagyböjt szentje, a hal ugyanis böjti étel. Való igaz, hogy a böjt kezdőnapjának, hamvazószerdának legkorábbi időpontja Balázs napjára következik. (Jankovics Marcell: jelkép kalendárium)

Óvodásaink a Római Katolikus templomban kapták meg az áldást. Szent Balázs életét már az óvodában is megismerhették gyermekeink. Imával, énekekkel készültünk az áldásra. János Atya kedves köszöntője után együtt elevenítettük fel a szent életét, meghallgattuk a könyörgést, együtt imádkoztunk, énekeltünk. Az áldás alatt orgonamuzsikát hallhattunk a kántor úr jóvoltából, ami még felemelőbbé tette az ünnepet.