Elültetjük ezt a fát:
Teremtőnkhöz hű imát.
Suttogják az imát,
levelek éltükön át. Amen

„A fa a legősibb, az egész világon elterjedt, egyetemes növényszimbólum. A fa az örök fejlődés és megújulás, a termékenység; a kiszáradt fa az elmúlás jelképe. A magyar népmesékben is gyakorta találkozunk vele: égig érő fa, aranyalmafa. Az életfa ágai az égi világba vezetnek, gyökerei az alvilába nyúlnak; utat szimbolizál, amelyen a sámánok, táltosok, mesehősök az égbe vagy alvilágba juthatnak.”

A mottót figyelembe véve, egy szép fát ültettünk az óvodánk udvarára. Hozzáértő szakemberek a gyermekek segítségével ásták meg a fa helyét, készítették elő a talajt, az ültetni kívánt fát. Elmagyarázták miért van szükség a gondos előkészületekre: trágyázás, locsolás, gyökér előkészítés. Majd közösen állították be a fát a helyére, locsolták meg. Most minden nap figyelgetjük, mikor pattan meg rajta a rügy, figyelemmel kísérjük fejlődését.